4.fejezet
-Ajj-morogtam miközben a parókámat raktam fel mert mindenhol szúrt-oké nem figyelek rá-sóhajtottam és lementem reggelizni.
Semmi érdekes nem történt a suliba vezető úton,egyből a lány mosdóba mentem mert valami nem stimmelt...senki nem nézett rám furcsán de akkor is van valami.
-Ne,ne,ne-mondtam mikor közelebbről is megvizsgáltam,oldalt kicsit elszakadt.
Még szerencse,hogy a legtöbb pulcsim mint ez is kapucnis felraktam és kisiettem a suliból.
-Ez aztán a peches nap-morogtam miközben megláttam,hogy elkezdik bezárni a suli ajtaját.
Megfordultam és a tesiterem folyosójára mentem.
-Ne már-rángattam az udvarra vezető ajtót de be volt zárva-ez legyen nyitva,kérlek-indultam a fiú öltöző fele mert régen Emmával párszor itt lógtunk ki-bingó.
Szétnéztem,hogy nincs bent senki,de nem volt.Az ablakhoz mentem,kidobtam a táskám és felmásztam a padra onnan pedig félig kimásztam.Végül is biztonságosan leértem,nem tudom miért az egyik ablak vonzotta a szemem...Eric..éppen órán ül és próbál figyelni de..elnevettem magam azon,hogy mennyire unja.Egyenesen a szemembe nézett,mosolyogva integettem neki majd azt,hogy jöjjön le ő is.Megmutattam,hogy hol tud kijönni,pár perc múlva már ki is mászott.
-Siessünk-húztam magam után nevetve,mikor már messze voltunk megálltam.
-Beleviszel a rosszba-mosolygott rám és nagyon közel állt hozzám.
-Szörnyű mennyire kellett téged kényszerítenem-mondtam színpadias döbbenettel,a szememmel pedig a kis elrejtett utat kerestem-gyere mert lemaradsz.
Elindultam a fák és bokrok között,mikor elértem egy kis tisztásra átmentem a másik oldalra és mindegyik fán végig húztam a kezem,volt rajta egy kis nyíl,nem látszik hanem csak érezni lehet.Mikor megtaláltam a nyíl irányába mentem,hátra pillantottam és észrevettem Eric arcán a döbbenetet...
-Hova is megyünk?-kérdezte meg végül,de tudtam,hogy tudja.
Nem válaszoltam hanem csak tovább mentem.
-10 évesen elszöktem otthonról,megkerestem ezt a helyet-léptem be a kis barlangba ami gyönyörű volt-egy egész napot végig kutattam de megérte.Azóta ha szükségem van egy kis szünetre ide jövök.
-Honnan ismered ezt a helyet?-kérdezte miközben kicsit szétnézett.
-Ugyan ezt te is tudod-sétáltam elé-te hoztál ide 7 évesen mert itt biztonságban voltam mert ez a te egyik rejtekhelyed.
-Én?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Rosszul hazudsz,ugye tudod?-kérdeztem mosolyogva-már nem kell tagadnod..kis koromba mindig egy fekete hajú zöld szemű fiút rajzoltam és a kórházba,az álmomba sikerült meglátnom az arcod.Te mentettél meg.
Láttam,hogy mondani akart valamit de egy hang se jött ki a torkán.
-Ugyanolyan vagy mint akkor...Hogy lehet ez?-szólaltam meg végül és leültem egy nagyobb kőre-te is olyan vagy mint az a férfi?...Vagyis úgy értem,hogy az vagy?..
-Igen-sóhajtott,kicsit megremegtem a válasz hallatán-de nem kell félned tőlem.
-Tudom...te nem bántanál engem-néztem a szemébe,leült mellém én pedig átöleltem a nyakát-köszönöm.
-Nem kell-simogatta a hátam,még közelebb bújtam hozzá,érezni akartam a közelségét-miattad jöttem vissza.
-Komolyan?-kérdeztem döbbenten és kicsit elhúzódtam,hogy a szemébe nézzek.
-Mindennap eszembe jutottál,nekem muszáj volt újra találkoznom veled-cirógatta az arcom.
-Eric-suttogtam miközben elkezdett közelíteni az ajkaimhoz.
-Nagyon szeretnélek megcsókolni-állt meg 1 centire tőlem.
Szaporán vettem a levegőt,a kezemmel oldalt a hajába túrtam és magamhoz húztam.Lágyan simultak ajkai az enyémre majd a nyelveink is egymásra találtak.Nagyon érzelmes csók volt,egy pillanatra váltunk el egymástól míg újabb mély levegőt vettünk.Újra hosszú,forró csókba kezdtünk.Miután megint vége lett felpattantam.
-Inkább most elmegyek-indultam ki gyorsan.
-Hailey-hallottam még a hangját de nem fordultam vissza.
Egyből hazamentem,a kulcsomat míg előkotortam a táskám mélyéről végtelenül hosszúnak tűnt.Felrohantam a szobámba és lehasaltam az ágyamra.Minden percét visszaidéztem a csóknak és az ujjamat végig húztam az ajkaimon.Összeszorítottam a szemem és mély levegőt vettem.Pár percig még így feküdtem majd kimentem a fürdőbe.Levettem az elszakadt parókámat és felraktam a másikat.Levettem a ruháim és kerestem valami kényelmeset.Lementem a nappaliba és tv-t néztem mikor valami zajt hallottam az emeletről.Felosontam,a szobám felől jött a zaj.
-Matt!Mit csinálsz itt?-kérdeztem döbbenten mikor megláttam,hogy ő mászott be.
-Meg kell tudnom az igazat-fogta meg a karom-ezért szakítottál velem?
-Matt ez fáj-suttogtam és megpróbáltam kibújni a szorítása alól de nem sikerült,lerántotta a parókámat,megütöttem.
-Válaszolj-mondta ingerülten és megrázott egy kicsit.
Már a könnyeim folytak mert egyre erősebben szorított.
-Engedd el-hallottam meg egy morgást...Eric az.
-Te meg ki a franc vagy?-fordult felé Matt,felszisszentem mert megint megszorított.
Már csak azt vettem észre,hogy Mattet a falnak szorítja a nyakánál fogva.
-Hozzá ne merj még egyszer nyúlni mert nem fogod ennyivel megúszni-mondta Eric dühösen majd eltűntek.
A térdeim nem bírták tovább így a földre rogytam.Pár perc múlva Eric térdelt le elém.
-Hailey-törölte le a könnyeim-jól vagy?
Felnéztem a szemibe és bólintottam..majd a karomra pillantottam,Matt új nyomai lila foltként bukkantak fel újra.Eric rásimította a kezét a hűvös érintése kicsit szüntette a fájdalmat.Hirtelen megöleltem,le kell nyugodnom és ebbe csak ő tud segíteni.
-Nem lesz semmi baj-suttogta a fülembe-nem engedem,hogy újra bántson.
-Köszönöm-néztem fel rá egy pillanatra majd az arcomat újra a mellkasára hajtottam.
Gyengéden az ágyhoz vitt és leültetett ő pedig elém térdelt,a karomat simogatta.
-Sajnálom,hogy nem jöttem előbb-csúszott a keze az arcomra.
-Nem,nem kell...nem a te hibád-néztem a szemébe-el se hiszem,hogy Matt ilyet csinált...úristen.
Most vettem észre,hogy nincs rajtam a paróka felkaptam és a fürdőbe rohantam.
-Minden rendben?-kopogott Eric az ajtón.
-Nem...nem akarom,hogy így láss-a fal mellett ültem,a térdeimet átkaroltam és ráhajtottam a fejem,bejött.
-Hailey-ült le velem szembe-te gyönyörű vagy.
-Gyönyörű?-kérdeztem gúnyosan és felemeltem a fejem-mindennek lehet nevezni csak annak nem.
Közelebb hajolt és az ajkaival itatta fel a könnyeim,lágyan ért az arcomhoz amibe beleremegtem.
-Eric-suttogtam majd hirtelen felálltam-mi..nem lehetünk együtt.Én nem vagyok hozzád való.Nézz csak rám-levettem a parókám és megmutattam a karom belső részét ami tiszta lila volt a sok infúziótól-Hogy nézek ki?Annyi normális lányt találhatnál magadnak.
-Nem ez nem így van-mondta határozottan és megfogta a kezem,a szívére rakta-te dobogtatod meg a szívem csak rád van szükségem ezért jöttem vissza mert nem tudok tőled távol lenni.
-Nem-ráztam meg a fejem.
Megcsókolt,nem löktem el hanem még szorosabban hozzábújtam.Nekem is szükségem volt rá...Mikor az ajkaink elváltak,felvettem a parókám és vissza mentünk a szobámba.Az ágyon ültünk és csak egymás szemébe néztünk majd elmosolyodtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Mi az?-kérdezte miközben a hátamat simogatta.
-Annyiszor álmodtam róla,hogy visszajön majd a hercegem fehér lovon és elvisz magával-kuncogtam.
-Ne haragudj,hogy csalódást okoztam de a lovam nem érezte jól magát-mondta mosolyogva.
-Talán még elnézem neked-nevettem megakart csókolni de elkezdtem hátra kúszni az ágyon mosolyogva.
-Innen már nincs menekvés-hajolt közel hozzám mikor már felettem feküdt.
A kezeimet átkulcsoltam a nyaka körül.Végre megcsókolt,mohón kaptam ajkai után.Az oldalamat simogatta,kicsit felcsúszott a pólóm így a bőrömhöz ért,megremegtem és libabőrös lettem.
-Ne haragudj-húzódott el és mellém gördült-én nem akartam...
-Mi?-kérdeztem értetlenül-tudom..csak nagyon tetszik mikor hozzám érsz.
-Ajj-morogtam miközben a parókámat raktam fel mert mindenhol szúrt-oké nem figyelek rá-sóhajtottam és lementem reggelizni.
Semmi érdekes nem történt a suliba vezető úton,egyből a lány mosdóba mentem mert valami nem stimmelt...senki nem nézett rám furcsán de akkor is van valami.
-Ne,ne,ne-mondtam mikor közelebbről is megvizsgáltam,oldalt kicsit elszakadt.
Még szerencse,hogy a legtöbb pulcsim mint ez is kapucnis felraktam és kisiettem a suliból.
-Ez aztán a peches nap-morogtam miközben megláttam,hogy elkezdik bezárni a suli ajtaját.
Megfordultam és a tesiterem folyosójára mentem.
-Ne már-rángattam az udvarra vezető ajtót de be volt zárva-ez legyen nyitva,kérlek-indultam a fiú öltöző fele mert régen Emmával párszor itt lógtunk ki-bingó.
Szétnéztem,hogy nincs bent senki,de nem volt.Az ablakhoz mentem,kidobtam a táskám és felmásztam a padra onnan pedig félig kimásztam.Végül is biztonságosan leértem,nem tudom miért az egyik ablak vonzotta a szemem...Eric..éppen órán ül és próbál figyelni de..elnevettem magam azon,hogy mennyire unja.Egyenesen a szemembe nézett,mosolyogva integettem neki majd azt,hogy jöjjön le ő is.Megmutattam,hogy hol tud kijönni,pár perc múlva már ki is mászott.
-Siessünk-húztam magam után nevetve,mikor már messze voltunk megálltam.
-Beleviszel a rosszba-mosolygott rám és nagyon közel állt hozzám.
-Szörnyű mennyire kellett téged kényszerítenem-mondtam színpadias döbbenettel,a szememmel pedig a kis elrejtett utat kerestem-gyere mert lemaradsz.
Elindultam a fák és bokrok között,mikor elértem egy kis tisztásra átmentem a másik oldalra és mindegyik fán végig húztam a kezem,volt rajta egy kis nyíl,nem látszik hanem csak érezni lehet.Mikor megtaláltam a nyíl irányába mentem,hátra pillantottam és észrevettem Eric arcán a döbbenetet...
-Hova is megyünk?-kérdezte meg végül,de tudtam,hogy tudja.
Nem válaszoltam hanem csak tovább mentem.
-10 évesen elszöktem otthonról,megkerestem ezt a helyet-léptem be a kis barlangba ami gyönyörű volt-egy egész napot végig kutattam de megérte.Azóta ha szükségem van egy kis szünetre ide jövök.
-Honnan ismered ezt a helyet?-kérdezte miközben kicsit szétnézett.
-Ugyan ezt te is tudod-sétáltam elé-te hoztál ide 7 évesen mert itt biztonságban voltam mert ez a te egyik rejtekhelyed.
-Én?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Rosszul hazudsz,ugye tudod?-kérdeztem mosolyogva-már nem kell tagadnod..kis koromba mindig egy fekete hajú zöld szemű fiút rajzoltam és a kórházba,az álmomba sikerült meglátnom az arcod.Te mentettél meg.
Láttam,hogy mondani akart valamit de egy hang se jött ki a torkán.
-Ugyanolyan vagy mint akkor...Hogy lehet ez?-szólaltam meg végül és leültem egy nagyobb kőre-te is olyan vagy mint az a férfi?...Vagyis úgy értem,hogy az vagy?..
-Igen-sóhajtott,kicsit megremegtem a válasz hallatán-de nem kell félned tőlem.
-Tudom...te nem bántanál engem-néztem a szemébe,leült mellém én pedig átöleltem a nyakát-köszönöm.
-Nem kell-simogatta a hátam,még közelebb bújtam hozzá,érezni akartam a közelségét-miattad jöttem vissza.
-Komolyan?-kérdeztem döbbenten és kicsit elhúzódtam,hogy a szemébe nézzek.
-Mindennap eszembe jutottál,nekem muszáj volt újra találkoznom veled-cirógatta az arcom.
-Eric-suttogtam miközben elkezdett közelíteni az ajkaimhoz.
-Nagyon szeretnélek megcsókolni-állt meg 1 centire tőlem.
Szaporán vettem a levegőt,a kezemmel oldalt a hajába túrtam és magamhoz húztam.Lágyan simultak ajkai az enyémre majd a nyelveink is egymásra találtak.Nagyon érzelmes csók volt,egy pillanatra váltunk el egymástól míg újabb mély levegőt vettünk.Újra hosszú,forró csókba kezdtünk.Miután megint vége lett felpattantam.
-Inkább most elmegyek-indultam ki gyorsan.
-Hailey-hallottam még a hangját de nem fordultam vissza.
Egyből hazamentem,a kulcsomat míg előkotortam a táskám mélyéről végtelenül hosszúnak tűnt.Felrohantam a szobámba és lehasaltam az ágyamra.Minden percét visszaidéztem a csóknak és az ujjamat végig húztam az ajkaimon.Összeszorítottam a szemem és mély levegőt vettem.Pár percig még így feküdtem majd kimentem a fürdőbe.Levettem az elszakadt parókámat és felraktam a másikat.Levettem a ruháim és kerestem valami kényelmeset.Lementem a nappaliba és tv-t néztem mikor valami zajt hallottam az emeletről.Felosontam,a szobám felől jött a zaj.
-Matt!Mit csinálsz itt?-kérdeztem döbbenten mikor megláttam,hogy ő mászott be.
-Meg kell tudnom az igazat-fogta meg a karom-ezért szakítottál velem?
-Matt ez fáj-suttogtam és megpróbáltam kibújni a szorítása alól de nem sikerült,lerántotta a parókámat,megütöttem.
-Válaszolj-mondta ingerülten és megrázott egy kicsit.
Már a könnyeim folytak mert egyre erősebben szorított.
-Engedd el-hallottam meg egy morgást...Eric az.
-Te meg ki a franc vagy?-fordult felé Matt,felszisszentem mert megint megszorított.
Már csak azt vettem észre,hogy Mattet a falnak szorítja a nyakánál fogva.
-Hozzá ne merj még egyszer nyúlni mert nem fogod ennyivel megúszni-mondta Eric dühösen majd eltűntek.
A térdeim nem bírták tovább így a földre rogytam.Pár perc múlva Eric térdelt le elém.
-Hailey-törölte le a könnyeim-jól vagy?
Felnéztem a szemibe és bólintottam..majd a karomra pillantottam,Matt új nyomai lila foltként bukkantak fel újra.Eric rásimította a kezét a hűvös érintése kicsit szüntette a fájdalmat.Hirtelen megöleltem,le kell nyugodnom és ebbe csak ő tud segíteni.
-Nem lesz semmi baj-suttogta a fülembe-nem engedem,hogy újra bántson.
-Köszönöm-néztem fel rá egy pillanatra majd az arcomat újra a mellkasára hajtottam.
Gyengéden az ágyhoz vitt és leültetett ő pedig elém térdelt,a karomat simogatta.
-Sajnálom,hogy nem jöttem előbb-csúszott a keze az arcomra.
-Nem,nem kell...nem a te hibád-néztem a szemébe-el se hiszem,hogy Matt ilyet csinált...úristen.
Most vettem észre,hogy nincs rajtam a paróka felkaptam és a fürdőbe rohantam.
-Minden rendben?-kopogott Eric az ajtón.
-Nem...nem akarom,hogy így láss-a fal mellett ültem,a térdeimet átkaroltam és ráhajtottam a fejem,bejött.
-Hailey-ült le velem szembe-te gyönyörű vagy.
-Gyönyörű?-kérdeztem gúnyosan és felemeltem a fejem-mindennek lehet nevezni csak annak nem.
Közelebb hajolt és az ajkaival itatta fel a könnyeim,lágyan ért az arcomhoz amibe beleremegtem.
-Eric-suttogtam majd hirtelen felálltam-mi..nem lehetünk együtt.Én nem vagyok hozzád való.Nézz csak rám-levettem a parókám és megmutattam a karom belső részét ami tiszta lila volt a sok infúziótól-Hogy nézek ki?Annyi normális lányt találhatnál magadnak.
-Nem ez nem így van-mondta határozottan és megfogta a kezem,a szívére rakta-te dobogtatod meg a szívem csak rád van szükségem ezért jöttem vissza mert nem tudok tőled távol lenni.
-Nem-ráztam meg a fejem.
Megcsókolt,nem löktem el hanem még szorosabban hozzábújtam.Nekem is szükségem volt rá...Mikor az ajkaink elváltak,felvettem a parókám és vissza mentünk a szobámba.Az ágyon ültünk és csak egymás szemébe néztünk majd elmosolyodtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Mi az?-kérdezte miközben a hátamat simogatta.
-Annyiszor álmodtam róla,hogy visszajön majd a hercegem fehér lovon és elvisz magával-kuncogtam.
-Ne haragudj,hogy csalódást okoztam de a lovam nem érezte jól magát-mondta mosolyogva.
-Talán még elnézem neked-nevettem megakart csókolni de elkezdtem hátra kúszni az ágyon mosolyogva.
-Innen már nincs menekvés-hajolt közel hozzám mikor már felettem feküdt.
A kezeimet átkulcsoltam a nyaka körül.Végre megcsókolt,mohón kaptam ajkai után.Az oldalamat simogatta,kicsit felcsúszott a pólóm így a bőrömhöz ért,megremegtem és libabőrös lettem.
-Ne haragudj-húzódott el és mellém gördült-én nem akartam...
-Mi?-kérdeztem értetlenül-tudom..csak nagyon tetszik mikor hozzám érsz.
4 Comments to "4.fejezet"