Eternal love

9.fejezet

-Tudom,hogy most utálsz-szipogtam és letöröltem a könnyeimet-És meg is értem...

-Dehogy utállak-térdelt le mellém és az arcomat simogatta.

Közelebb húzódtam hozzá.

-Itt maradsz velem?-néztem a szemébe.

-Persze-mosolygott rám.

-Gyere ide te is-húzódtam arrébb,hogy ő is elférjen mellettem.

Felült mellém,én pedig szorosan hozzá bújtam,a fejemet pedig a mellkasára hajtottam.Mélyen beszívtam az illatát és mosolyogva csuktam le a szemem.Nem tudtam egyből elaludni, de ő azt hitte igen..

-Annyira sajnálom,hogy most keresztül kell menned ezen-suttogta és a hajamat simogatta-Nagyon szeretlek...

Az utolsó mondata nagyon tetszett ezért sikerült is álomba merülnöm ...Nem aludhattam sokat mert nagyon fáradt voltam...Felültem mert Eric nem volt mellettem,mikor körbe néztem sehol sem volt.Megijedtem...félve álltam fel és indultam el.

-Eric...-szólaltam meg halkan.

-1 perc és megyek-hallottam meg a hangját fentről.

Megkönnyebbülve ültem vissza az ágyra...körülbelül 1 perc múlva le is jött.

-Már fent vagy?Nem vagy álmos?-ült le mellém.

-De az vagyok-dőltem hátra...

-Akkor miért nem alszol?-lefeküdt mellém és felkönyökölt.

-Nem tudok-sóhajtottam fel,ami nem volt jó ötlet mert a torkom kaparni kezdett.

A kezeimet a nyakamra csúsztattam és becsuktam a szemem,próbáltam minél kevesebbet lélegezni, de most szinte fulladoztam.

-Hozok vért de csak keveset-állt fel,megvártam míg visszajön...a kezembe adott egy csészét amiben vér volt...nagyokat kortyolva ittam meg.

-Még kell-néztem Ericre.

-Nem...majd később...

-Most-a csészét a falhoz dobtam ami apró darabokra esett szét.

Sóhajtva ment fel a lépcsőn.

-Itt...itt hagysz?-szóltam utána halkan.

-Később visszajövök..-zárta be maga után az ajtót.

Fel-alá járkáltam,egyre idegesebb lettem,leszívesebben mindent darabokra zúzta volna...beszélgetést hallottam..egy nő van itt..vele beszélget.Morogva indultam el a lépcsőn és már elterveztem,hogy fogom megölni azt a nőt de rájöttem,hogy nem tudok kimenni.Dühösen ütöttem a falba és mentem vissza.Becsuktam a szemem és a szemfogaim visszahúzódtak..az egész testemet átjárta a nyugalom.Leültem az ágy mellett a földre és felhúztam a térdem,a fejemet pedig ráhajtottam.Furcsa rettegés lett rajtam úrrá, gyorsan felálltam és megláttam azt a fekete ködöt...

-Gyere velem-szólalt meg rekedt hangon.

-Nem.Nem megyek-kezdtem el hátrálni.

-Tudom,hogy mit akarsz...én annyit adok neked amennyit csak akarsz...

A kezemet felé nyújtottam de vissza is kaptam...az ajtó kicsapódott és Eric már mellettem is volt.

-Nem viszed el még egyszer-morgott rá.

Egy fiatal,gyönyörű lány jelent meg az ajtóban,valamit mondott egy ismeretlen nyelven és a fekete köd fehér fény kíséretében eltűnt.Ericre pillantottam majd a lányra...vele volt fent...csak ők ketten.Elindultam a lány felé aki nem mozdult a Nap sugarai alól.Megálltam előtte,dühösen néztem a szemébe...

-Szívesen-mondta olyan...nagyképűen..

Nem mondtam semmit...éreztem rajta Eric illatát...ami még jobban feldühített.

-Miért nem jössz közelebb?-kérdeztem gúnyosan és hátrébb léptem.

-Hailey-szólt rám Eric.

Lementem hozzá...

-Menj fel ahhoz a lányhoz engem pedig hagyj itt...jó szórakozást-mondtam dühösen.

-Gracy zárd be az ajtót majd felmegyek.

-Rendben...várlak-szinte hallatszott a hangján,hogy elmosolyodik.

-Itt lent miért nincs ilyen nagy szád?-fordultam meg.

Ziháltam a dühtől,mosolyogva csukta be az ajtót.

-Hailey-fogta meg a kezem de elrántottam.

-Hagyjál-rántottam el...szorosan magam köré fontam a karjaim és hátat fordítottam Ericnek-Ő biztos sokkal jobb társaság mint én...

-Dehogy..de csak ő tudott segíteni-jött elém és a kezeit az arcomra csúsztatta.

-Ó igen?És még mit csináltatok fent?-kérdeztem gúnyosan és hátrébb léptem.

-Semmit...

-Miért váratod meg?Nem hallottad mennyire vár téged?

Nagyszerű...

-Eric..-hallottam meg Gracy kiabálását.

-Remélem még sötétedés után is itt lesz-motyogtam magamnak de Eric is meghallotta.

-10 perc és jövök...

-Nem kell sietned-ültem le az ágyra...a vállamhoz ért de felálltam-Hagyjál békén..ne érj hozzám...

Dühösen néztem rá,egy percig egymás szemébe néztünk de felment...könnyes szemekkel ültem.Rövid idő múlva elindultam az ajtó fele és kimentem...valahogy éreztem,hogy már nem süt a Nap.A levegőbe szagoltam és éreztem annak a vérnek az illatát amit ittam....elindultam..megláttam Ericet és azt a lányt...A lány éppen a kezét fogta.Döbbenten néztem rájuk..Eric gyorsan a lány elé állt.

-Nem kell védened nincs a vérére szükségem-mondtam gúnyosan és tovább mentem a szag irányába...

A kezeimet nem tudtam ellazítani már fájt, ahogy ökölbe szorítottam...valami kamra szerűségbe értem és a hűtő ládához értem,mikor kinyitottam megláttam a tasakos vért...undorodva vettem fel az egyiket.

-Ez gusztustalan-motyogtam,nagy nehezen a számhoz emeltem és inni kezdtem, az íze nem volt olyan rossza, de olyan jó se mint ha egy emberből innék. Megráztam a fejemet, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat.

Mikor végeztem egy újabbat kivettem és lecsuktam a ládát...ráültem és azt is hamar megittam.Sóhajtva döntöttem a fejem a falnak...Eric jött be,kikerültem és visszamentem a pincébe...a lány még mindig ott ült de próbáltam nem rá nézni mert különben biztos neki ugrottam volna...Eric követett.

-Héé-fogta meg a kezem de leráztam magamról-Kérlek beszéljünk.

-Nem.Veled nem beszélek,hívd ide azt a nőt...az anyukámat vagy a másik vámpírt a testvéredet vagy kit...de veled nem maradok egy szobába-mondtam dühösen...

-Ne mond ezt-lépett közelebb hozzám...

-De és remélem meg is értetted míg nem jön valaki más addig nem is akarlak látni-mentem vissza fel.

-Csak nem valami baj van?-kérdezte Gracy.

Nem mondtam semmit...benyitottam az egyik ajtón...egy fürdőszoba,bementem és kulcsra zártam az ajtót.Hallottam,hogy elküldi Gracyt és telefonál.10 perc múlva kopogást hallottam.

-Hailey-annak a férfinak a hangját hallottam meg akivel már egyszer találkoztam.

-Na végre-mentem ki-Azt akarom,hogy te maradj itt velem.

-Rendben ha így jó neked-mondta aggódva-De menjünk le.Jó?

Bólintottam és elindultam a pincébe,csak pillantást vetettem Ericre és lementem.

-Minden rendben van?-ült le mellém...

-Nem...semmi sincs rendben...nem emlékszem semmire és állandóan dühös leszek.

-Ez elmúlik...még egy kicsit kell kibírnod...Én is átestem ezen.

-Mivel jár ez a vámpír dolog?-néztem rá.

-Vérszomj..hatalmas erő,gyorsaság...örök élet-fejezte be sóhajtva.

-De ugye elmúlik?Mert most minden percben csak a véren jár az eszem-mondtam ijedten.

-Persze-mosolyodott el.

Még sokat beszélgettünk és nevettünk...

-Mi barátok vagyunk?-érdeklődtem.

-Igen...de az orvosod is voltam.

-Az orvosom?Beteg vagyok?-kérdeztem döbbenten.

-Voltál...Az átváltozás úgymond kitörölte a szervezetedből.

-Innom kell-mondtam gyorsan mielőtt még bedühödök.

-Menjünk fel-indult el.

Újra a kis kamrába mentünk,megittam egy tasakkal de nem akartam lemenni.

-Nem megyünk ki az udvarra vagy valahova?-néztem fel rá,kételkedést láttam az arcán-Kérlek...már rosszul vagyok a bezártságtól..csak pár percre.

Nehezen de belegyezett,a ház mögötti udvarra mentünk ki.

-Ez gyönyörű-sétáltam a kis kerti tóhoz és az ujjaimat végig húztam a víz felszínén.

Leültem a partra és csak figyeltem a kis hullámokat amit a víz kavart és olyan szép volt ahogy a Hold gyenge fénye megvilágította...

A levegőbe szagoltam és felálltam,a kert másik végére összpontosítottam 5 vámpír jött felénk.

-Sam-szólaltam meg-Ők a barátaid?

-Nem-húzott maga mögé-Maradj itt de ha valami történne velem...menekülj.Éretetted?

Eric is kijött,mellé állt és dühösen nézett a jövevényekre.

-Megöltétek a mestert-lépett előre az egyik-Ezért halált érdemeltek.

Egymásnak estek...az egyik felém közeledett,kivillantottamrá a fogam és mögötte bukkantam fel,kitörtem a nyakát egy szempillantás alatt.Lerántottam Samről azt amelyiket ütötte és egy fához dobtam...utánna mentem és őt is megöltem...Utána következett az amelyik fogta...

-Segíts Ericnek én el leszek vele-néztem a vámpírra amelyiket fogtam.

Játszani van kedvem...Elvittem a fák közé és elengedtem.Egymással szemben körözni kezdtünk.Elkezdett felém futni de én felugrottam az egyik fa ágára.Elkezdtem ugrálni ő pedig követett.Nem látta hova mentem,pedig felette voltam.Ráugrottam és a nyakánál fogva a földhöz vágtam.A mellkasára ugrottam,leguggoltam.Lelökött magáról,és elkapott...ő is a vállára vett fel..elakart vinni valahova..Jó ebből a vállra vevős dologból már elegem van.Megragadtam a hátán a pólót és eldobtam,szerencsére nem estem el hanem sikerült állva maradnom.Neki is eltörtem a nyakát.

-Hailey-hallottam meg Eric hangját-Jól vagy?

-Igen-válaszoltam közömbösen és visszaindultam de megragadta a karom és az egyik fához nyomott.

-Nem bírom elviselni,hogy így viselkedsz velem-suttogta miközben a szemembe nézett.

-Ezt magadnak köszönheted-toltam el magamtól és inkább gyorsan visszamentem-Segítsek?

Sam éppen egy eléggé csúnya sebet fertőtlenített...nem vártam meg a választ hanem kivettem a kezéből és gyorsan kitisztítottam majd bekötöztem.

-Foggal rajtad lógott?-kérdeztem nevetve.

-Igen valami olyasmi-válaszolt mosolyogva-Menjünk le mert nemsokára fel kel a Nap..

-Oké úgyis álmos vagyok-mondtam és elindultam.

Eric most jött vissza...szomorú volt de most nem érdekelt...Lementem és lefeküdtem aludni...

8.fejezet

Egyre erősebben hallottam a zenét majd egy tisztásra értünk ki.Csak fiatalok voltak akik közül szinte mindenki részeg volt...

-Jó szórakozást-súgta a fülembe és elvegyült a tömegbe.

Elindultam a szélső részekhez ahol csak páran voltak.Valaki megragadta a karom.Megfordultam és egy barna hajú lányt láttam magam előtt.

-Hailey..a szemed-mondta döbbenten és közelebb hajolt.

-Jobb ha elengedsz-rántottam ki a kezemet az övéből és 1 fiút elcsaltam a fák közé.

Éppen guggoltam felé mikor ugyanannak a lánynak a hangját hallottam meg,véres fogakkal morogtam rá.

-Ó istenem-kezdett el hátrálni és elrohant.

Miután befejeztem és megtöröltem az ajkaim visszamentem...emlékszem még az illatára..a levegőbe szagoltam és követtem.A házak tetején ugrálva mentem vele...tudta,hogy követi valaki és félt...

(Eric szemszöge...)

Gracy teljesen kimerült ezért visszamentem Suehoz.Érzem,hogy nem ölte meg...Mikor beléptem a házba egyből jött elém..teljesen meg volt gyötörve.

-Semmi?-sírta el magát.

-Megfogom találni-öleltem szorosan magamhoz-Nem adom fel.

Ideges kopogást hallottam meg.Kinyitottam és Emma volt ott...gyorsan bejött...

-Én láttam Haileyt...-mondta remegő hangon-Azt hiszem követett...véres volt a szája...és a szeme vörös volt...érzem,hogy egész végig jött velem..nem tudtam máshova menni.

-Maradj itt.Rendben?-mentem ki és bezártam az ajtót.

Körbe néztem és észrevettem a szemben lévő ház tetején guggolt.

-Hailey-suttogtam és egyből előtte álltam.

Rám morgott és lassan hátrálni kezdett...vámpír lett..

-Én vagyok az, Eric-nyújtottam felé a kezem-Tudom,hogy most össze vagy zavarodva de bennem bízhatsz..

-Hazudik neked-Thomas...egy régi "kedves" ismerős-Át akar verni és megakarja ölni őt...

-Nem..azt nem engedhetem-dühösen rám nézett.

-Hailey...senkit nem akarok megölni csak azt,hogy biztonságba legyél-mentem közelebb hozzá lassan-Szeretsz engem és én is szeretlek téged.

-Nem hagyom,hogy bántsd-villantotta ki a fogait és ő is elindult felém.

-Öld meg-parancsolt rá Thomas.

Egy pillanat alatt a háta mögött voltam és kitörtem a nyakát,ezzel még jobban feldühítettem Haileyt de csak így tudom elkapni..

-Hailey nyugodj meg-emeltem fel a kezem,köröztünk egymással szemben.

Felém közeledett de időben lefogtam, felvettem a vállamra és a lábait erősen szorítottam.Erősen ütött de nem érdekelt,visszavittem a házba...

-Istenem kicsim-közelebb akart jönni Sue..

-Maradj ott,nyisd ki a pince ajtót és menjetek fel az emeltre,addig ne gyertek le míg nem szólok-szóltam rá erélyesen.

-Mi?Miért?Mi van vele-kérdezte aggódva.

-Mindent elmagyarázok de most csináld azt amit kértem-mondtam gyorsan.

-Engedj el-hallottam meg Hailey morogását.

Sue megcsinálta amit kértem és a lépcsőn álltak Emmával.

-Téged még elkaplak..nem tudom mit csináltál de megfoglak ölni...-biztos,hogy Emmának címezte mert hallottam,hogy elsírja magát...

Bezártam az ajtót és levittem.Levettem a vállamról és a falhoz nyomtam.

-Figyelj rám Hailey...bíznod kell bennem.

-Hozz vért...vér kell-próbálta leszedni magáról a kezem-Hozd le azt a lányt és akkor bízni fogok benned.Hozd le nekem őt.

-Nem ölhetsz embereket-hajoltam közelebb hozzá és mélyen a szemébe néztem-Nem ölhetsz embreket.

-Eddig se okozott problémát-mosolyodott el-Sőt még élveztem is.

-Hailey kérlek,kérlek hallgass rám.Tudom,hogy nehéz neked de tudok segíteni érted?

-Hozz egy embert és azzal segítesz.

Körbenéztem és megláttam egy elég hosszú láncot...ezzel megtudom kötözni.

-Nem akarok fájdalmat okozni...de muszáj itt maradnod-hátra fogtam a kezét,próbáltam óvatos lenni és a lánchoz vittem.

Jól körbe csavartam a kezén és a lábain is,leültettem és elengedtem.Nem sikerült neki széttépni ezért felmentem.

-Lejöhettek-kiabáltam fel de azért a pince ajtóból figyeltem rá.

-Mi történt vele?jött oda gyorsan Sue-Ó istenem..kicsim-leakart menni hozzá de megfogtam a karját.

-Ne menj le-visszahúztam és Emmára néztem-Tudod hol kezelik Haileyt?-bólintott-Rendben...keresd meg Dr.Donovant és mond el neki a címet és azt,hogy ne autóval jöjjön.Siess.

Gyorsan el is ment,lenéztem...Hailey a sarokba húzódott és zihált a dühtől.

-Eric...mit csinált vele?

-Átváltoztatta...Most nem rég...csak teliholdkor lehet...az első hét...szörnyű,nem emlékszik semmire..nem tudja kik a családja azt se,hogy ki ő maga..csak a vérre gondol.

--Lemehetek hozzá?-nézett rám könyörgően.

-Oké..de csak pár percre-figyelmeztettem és elindultam le.

Leguggoltam Hailey mellé és a biztonság kedvéért lefogtam a kezét.

-Hailey...kicsim-térdelt le elé Sue.

-Anyu...istenem..ölelj meg kérlek-sírta el magát Hailey.

Már majdnem közel hajolt hozzá Sue de megfogtam a vállát.

-Innom kell-morgott és kapálózni kezdett,de a lánc miatt nem sikerült kiszabadulnia-Te meg ne érj hozzám,engedj el-kiabált rám.

-Menj fel-néztem Suera-Ha megjön Sam küld le...

Nagy nehezen felment én pedig szembe ültem Haileyvel...mélyen a szemembe nézett és láttam rajta,hogy nem akar bántani...de Emmát annál inkább sőt még lehet Suet is...

-Ennyire fontos vagyok neked?-szólalt meg pár perc múlva.

-El se tudod képzelni mennyire-válaszoltam és felálltam.

-Én szeretlek téged?

-Igen...ezt mondtad és éreztetted velem.

-Miért nem emlékszem rád...vagyis nem csak rád hanem senkire sem-a hangján hallatszott,hogy össze van zavarodva.

-Ez az átváltozással jár-térdeltem le elé-De pár nap múlva újra emlékezni fogsz mindenre.

Kinyílt az ajtó és megláttam a bátyám.

-Sam-mentem elé-El kell vinnünk hozzánk mert itt nem biztonságos.

-Igen,persze...ki változtatta át?

-Nem tudom...de valószínűleg Jason kért meg valakit...szóval Gracyre is szükségünk lesz...mert megfogja találni csak idő kérdése.

-Te vidd el...én pedig hozom Gracyt.

Bólintottam és visszamentem Haileyhez.

-Gyere-segítettem neki felállni-Leveszem a láncokat de kérlek ne csinálj semmi hülyeséget.

Egyből szorosan fogtam hátra a kezeit.Elindultunk fel és mikor meglátta Emmát az egész teste megfeszült..

-Nyugi-suttogtam a fülébe-Most szépen kimegyünk.

-Sam kinyitotta az ajtót és elment Gracyhez,Már majdnem kint voltunk mikor Hailey megragadta a csuklómat és messze eldobott.

(Hailey szemszöge...)

Gyorsan becsaptam az ajtót és már a lány előtt álltam,a kezeimet szorosan a nyaka köré fontam és a falhoz nyomtam.

-Hailey drágám...engedd el-ez a hang megnyugtatott.

Kivillantottam rá a fogaim majd a kezemet a feje mellé csúsztattam.Közel hajoltam hozzá.

-Nem akarlak többet a közelembe látni mert nem úszod meg ennyivel-a fülébe suttogtam és dühösen a falba csaptam mellette.

A kezem belefúródott a falba,a lány teste megremegett és sírni kezdett.A nyakán az erek nagyon csábítottak,elkezdtem közel hajolni hozzá.De két kéz fonódott körém és rántott el onnan.

-Menjünk-szólt rám erélyesebben...Eric..igen ez a neve-Nem akarom,hogy mégegyszer ilyennel próbálkozz.

Fura...de rosszul éreztem magamat miatta...

-Sajnálom-suttogtam lehajtott fejjel,és mentem vele,beültünk a kocsiba.

Az anyós ülésre ültett...nem akartam elmenni ezért nem is próbálkoztam.Ő is beült mellém és elindult...Az arcát néztem és a kezem elindult az ő keze felé amivel ideges dobolt.Érezni akartam őt ezért szorosan összekulcsoltam az enyémmel és a combomra húztam.A másik kezemmel cirógatni kezdtem.

-Foghatom a kezed?-néztem fel rá.

-Persze-rám mosolygott majd az utat kezdte nézni újra.

-Bízom benned...és érezni akarlak...érezni akarom,hogy itt vagy-suttogtam miközben a kezeinket néztem.

-Itt vagyok és itt is maradok...

Hirtelen elengedtem a kezét és oldalra pillantottam...az orromat megcsapta a vér édes illata.

-Állj meg-morogtam Ericre-Állj meg vagy így szállok ki.

Beletaposott a fékbe én pedig már az erdőben jártam,követtem az illatot.Egy farkas marcangolt egy embert...aki már hallott volt mert nem volt szívverése.

A farkas mikor meglátott egyből elrohant,a férfi mellé guggoltam és az ajkaim a nyakára tapadtak.Mohón szívtam magamba a vérét...felnéztem és megláttam Ericet...elengedtem a férfit és hátrálni kezdtem.

-Ne haragudj-suttogtam és elfutottam.

-Hailey-elkapott hátulról és szorosan magához húzott-Maradj itt velem...kérlek.

-Én...én nem tudtam magamat irányítani-sírtam el magam és térdre rogytam...

Eric mögém térdelt és nem engedett el...azért,hogy velem legyen nem azért mert félt,hogy elszököm.

-Ne sírj-suttogta a fülembe és a karomat simogatta-Hailey...

-Ne hívj így.Ne!Ne!-kiabáltam és ellöktem magamtól...

Nem tudom mi történt de újra a düh uralkodott felettem...Ericet nem akartam bántani.

-Kérlek...-felém nyújtotta a kezét.

-Vér kell...-morogtam mert a torkom kapart-Most vért fogok szerezni és ebben nem akadályozhatsz meg.

-Elviszlek hozzám és ott kapsz-közeledett felém lassan.

-Most kell-balra kaptam a fejem mert hangokat hallottam,elmosolyodtam és elfutottam.

Most nem vártam a megfelelő időpontra...hanem elkaptam a legközelebbit és már is a vérét szívtam.Hamar végeztem vele...de mikor körbenéztem senki nem volt itt csak Eric.

-Hol van a többi?

Már majdnem neki mentem mikor elkapott és a vállára vett...nem kapálóztam mert semmi értelme se lett volna...Pár perc múlva már egy háznál voltunk,bevitt és le a pincébe.Igazából olyan volt mint egy szoba...Lerakott az ágyra....a kezemhez nyúlt és levette a gyűrűt.

-Jobb ha nem próbálkozol a meneküléssel mert nélküle elégsz a Napon.

A hangja szigorú,bánatos volt...semmilyen...pozitív érzelem nem volt benne.Utáltam ezt...könnybe lábadt a szemem és lefeküdtem az ágyra.Az oldalamra feküdtem és összekuporodtam.

-Hailey-a kezeit megéreztem a hátamon de elhúzódtam...