10.fejezet
Most kipihenten ébredtem fel de a vérszomj rosszabb volt...megszédültem ahogy felálltam...annyira szükségem volt a vérre.Eric jött le a kezében 2 tasakkal,ideadta én pedig azonnal meg is ittam.
-Samnek dolgoznia kell ezért nincs itt...este jön vissza-mondta halkan.
-Oké-válaszoltam és elültem az ágyra...
-Nem zavar ha itt maradok?-kérdezte reménykedve.
-Nem.
-Hogy érzed magad?
-Jól.
Csak tömören válaszoltam...lefeküdtem és a plafont néztem.
-Hagyjalak aludni?
-Nem alszok.
Sóhajtva ült le a lépcsőre...Egy pillanatra ránéztem,a kezeibe temette az arcát.
-Nem kell vigyáznod rám.
-Szeretnék itt lenni veled...semmit nem akarok jobban-az utolsó mondatot suttogta.
Nem mondtam semmit hanem még mindig a plafont néztem...
-Hoztam ruhát,Sue pakolt össze neked...
-Köszönöm-ültem fel-De szeretnék előtte lezuhanyozni is.
-Oké-odajött és felhúzta az ujjamra a gyűrűt,felmentünk az emeltre,a fürdőszoba ajtajában megálltam-Bejössz?
-Nem...megvárlak itt.
(Eric szemszöge...)
20 perc múlva jött ki...szinte a lélegzetem is elakadt.Egy törölköző volt rajta és egy másik a kezében amivel a haját törölgette.Követtem le a pincébe.
-Tessék-megfordult és a kezembe adta a gyűrűt.
Az ágyhoz ment én pedig leültem a lépcsőre...ki kellett volna mennem,de nem tudtam megmozdulni..vagy nem is akartam.A táskában kotorászott...felvett egy bugyit és levette magáról a törölközőt.Háttal állt nekem de így is jól lehetett látni a tökéletes testét...nyeltem egy nagyot és már csak azt vettem észre,hogy állok és éppen elindulok felé.Megállt a keresésbe,a kezeit a mellei előtt összekulcsolta és a válla felett hátra nézett.Megálltam és visszamentem a lépcsőre.
-Láttál már ruha nélkül?-kérdezte halkan.
-Nem...
-És tetszik amit látsz?-megfordult de a kezeit nem vette el,lassan elindult felém.
-Gyönyörű vagy-álltam fel újra.
-Kívánsz?-suttogta közel az arcomhoz és a szemembe nézett.
-Jobb ha most felmegyek-kezdtem el hátrálni...
-Nem kell-visszament az ágyhoz és gyorsan felöltözött.
Éreztem,hogy nemsokára dühös lesz...mert ez állandóan benne van csak attól függ,hogy meddig tudja magát fegyelmezni.Láttam,hogy ökölbe szorítja a kezét és leült.
-Szeretném ha felmennél-mondta lehajtott fejjel.
Egy szó nélkül felmentem...azt akarom,hogy jó legyen neki és ha ez segít...Még körülbelül 4 nap és újra emlékezni fog a régi életére..annyira hiányzik...Vajon,hogy fogja viselni az átváltozását...mert ez most természetes.Hirtelen annyira dühös lettem,hogy egy vázát a falhoz dobtam...
-Ez nem igaz-morogtam...és sóhajtva néztem a váza darabjaira.
-Eric-a hang felé kaptam a fejem...Angela-Régen láttalak.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem döbbenten.
-Baj,hogy meglátogatom a....szerelmem?-kérdezte mosolyogva.
Most is olyan szép mint mindig...lassan lépkedett felém.Kék szemei újra megbabonáztak ahogy azt annyiszor tette sok-sok évvel ezelőtt.
-Örülsz nekem?-suttogta és a kezét az arcomra csúsztatta,az ajkait végig húzta az enyémeken-Remélem igen.
Az ajkaink összeértek és szenvedélyes csókba kezdtünk,a falhoz nyomtam ő pedig szorosan ölelt magához.
-Hiányzott ez a szenvedély-mosolygott miután vége lett a csóknak-Van itt valaki?-a levegőbe szagolt-Hmmm..nagyon dühös..csak nem egy átváltozás alatt lévő vámpír.
-Menj innen kérlek-húzódtam el.
Felmentem a szobámba és lezuhanyoztam....
Gyorsan felöltöztem és lementem...már besötétedett...Sam táskája itt van szóval itthon van.Kimentem a kertbe,sírást hallottam...Hailey...A fán ült Sammel aki szorosan ölelte és nyugtatta...Mit tettem...
-Hailey-mentem oda.
Mikor meghallotta a hangomat, gyorsan megtörölte a szemeit és lenézett rám,Samre néztem aki bement.
-Mit akarsz?-kérdezte mérgesen.
-Szeretnék bocsánatot kérni...annyira sajnálom...-kezdtem de leugrott elém..
-Én tudod mit szeretnék?-kérdezte halkan és a szemembe nézett-Azt,hogy ha visszakapom az emlékeimet te ne legyél benne...Nem akarok rád emlékezni soha..minden este ezért fogok imádkozni,hogy ne ismerjelek...
-Kérlek hallgass meg-fogtam meg a kezét de elhúzta.
Bement a házba...
(Hailey szemszöge...)
Megkerestem Samet...
-Nem kérhetném vissza a gyűrűm?Szeretnék napközben is kimenni az udvarra.Nem megyek el...csak szeretnék a szabadban lenni.
-Bízom benned ezért visszakérem.Csak egyet kérek...azután menj ki miután már ittál.Jó?-emelte fel az állam és a szemembe nézett.
Bólintottam és kimentem az irodájából.
-Mit csinál itt egy átváltozás alatt lévő vámpír?-hallottam meg annak a lánynak a hangját akivel Eric volt.
-Hidd el én sem tudom-motyogtam és elsétáltam mellette...leszívesebben visszamentem volna és darabokra tépném...
Megittam egy tasak vért és visszamentem a pincébe...lefeküdtem de sehogy se tudtam elaludni.Sóhajtva fordultam a hátamra...Sam lejött és ideadta a gyűrűmet...ezért felmentem.Visszamentem a kertbe és néztem a Nap keltét...gyönyörű...Láttam egy árnyékos helyet odaültem.Lehúztam a gyűrűm és a kezem lassan a Nap sugarai alá tartottam de azonnal visszakaptam mert megégtem.Kiabálást hallottam,felnéztem és megláttam Ericet meg azt a lányt ...Eric kiabált vele...Könnyes szemekkel fordultam meg.Lecsuktam a szemeimet és emlékképek kúsztak a fejembe...szörnyen fájni kezdett a fejem...fájdalmamban felnyögtem és mindkét kezem a fejemre csúsztattam...
-Ne..Múlj el-suttogtam és ringatni kezdtem magam...az emlékek megrohamoztak...és az egész életemet végig néztem mint egy filmet.
Felsikoltottam mert szörnyű érzés volt....ziháltam és remegtem...
-Hailey-a vállamhoz ért Eric de gyorsan felálltam,berohantam Samhez.
-Haza akarok menni..anyuhoz..
-Mi?Te emlékszel?-kérdezte döbbenten.
-Igen és kérem vigyen el anyuhoz Dr.Donovan vagyis...Sam-mondtam összezavarodva.
-Ide hívom inkább...Mert úgy neki is biztonságosabb.fogta meg a karom,majd elment....
Idegesen járkáltam fel-alá...
-Hailey-hallottam meg Eric hangját,megálltam egy pillanatra ránéztem de újra járkálni kezdtem-Kérlek...szerelmem.
-Ne hívj így-mondtam halkan-Így ne...
Hátulról magához ölelt...nem löktem el magamtól.
-Szeretlek...bármit megteszek,hogy megbocsáss...
-Engedj el-suttogtam,mikor megtette kimentem a szobából-Sikerült vele beszélned?
-Igen,pár perc és itt van.
-Kint megvárom-siettem ki mert megláttam Ericet.
Pár perc múlva megláttam a bekanyarodó kocsit,felcsillant a szemem.
-Drágám-szállt ki anyu a kocsiból...azonnal odamentem hozzá.
-Anyu-suttogtam és átöleltem.
2 Comments to "10.fejezet"