7.fejezet
-Elmegyünk a házunkba?..szeretnék összepakolni néhány ruhát-mondtam mikor már a kocsiban ültünk.
-Persze-megfogta a kezem és elindultunk.
Pár perc alatt ott voltunk...
-Sietek-pusziltam meg és kiszálltam...
Itthon van...nem akarom látni de kell néhány ruha és anyunak biztos,hogy kell a laptopja is mert most bele fog merülni a munkába.
-Hailey-sietett felém de kikerültem és a szobámba mentem-Drágám halgass meg.
-Miért?Mit hallgassak meg?Hogy a barátnőmmel viszonyod van...jézusom...a lányod lehetne-mondtam dühösen miközben egy sporttáskát kerestem a szekrényembe.
-Sajnálom...tudom,hogy szörnyű alak vagyok...
-Szörnyű?Én inkább gusztustalannak mondanám-dobáltam dühösen a ruháimat a táskába.
Átviharoztam a szobájukba és anyu szekrény ajtaját nyitottam ki de becsapta.
-Sajnálom érted?-kiabált rám.
-Még te kiabálsz?-emeltem fel a hagnom-Utállak érted?
Ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam,felemelte a kezét és megpofozott.A padlóra estem...
-Ó nem nem...-térdelt le elém-Kérlek bocsáss meg.
-Hozzám ne érj-csúsztam hátrébb de ekkor már apu nem volt előttem...a levegőbe lógott,Eric pedig a nyakát fogta és ha jól láttam morgott rá.
-Eric...ne bántsd-felém fordította a fejét,a szemei vörösen izzottak majd visszanézett apura.
-Az utóbbi pár percet elfelejted...nem fogsz emlékezni amit láttál.
Elengedte és elém jött...
-Jól vagy?-húzott fel-Nem akartam,hogy így láss...sajnálom.
Megráztam a fejem és anyu ruháiból is pakoltam be..hamar végeztem,visszamentünk a kocsihoz.
-Várj egy kicsit-fogta meg a csípőm Eric,maga felé fordított és a kocsihoz nyomott,a szívem hevesen kezdett verni-Nem szeretném ha félnél tőlem...
-Nem félek...-néztem fel a szemébe-De azért megérheted,hogy egy kicsit megijedtem mert még sosem láttalak úgy...de már nem..
-Biztos?-kérdezte aggódva.
A válaszom csak egy csók volt,szorosan bújtam hozzá,hogy éreztessem...bízom benne és nem félek.
-Köszönöm-suttogta mikor elváltak az ajkaink,a homlokát az enyémnek támasztotta és így álltunk pár percig,a mellkasát simogattam közben és tudtam,hogy most már ő is elhiszi.
-Menjünk,jó?-adtam egy puszit neki,kinyitotta az ajtót.
Anyu még mindig aludt,Ericet felhúztam a szobámba.Átöleltem a nyakát és megcsókoltam,lassan elkezdtünk hátrálni az ágy felé.Leült az ágyra én pedig az ölébe.Ledőltünk,a mellkasát simogattam míg az ő keze már a pólóm alatt járt.
-Mennem kell-tolt el kicsit magától.
-Igen?-kérdeztem miközben a nyakát kezdtem csókolgatni.
-Igen-elmosolyodtam mikor éreztem,hogy a kezei erősebben szorítottak...-Hailey...
-Hmm?-az ajkaim elindultak fel az arcán.
-Megyek...-ült fel velem az ölébe de akkor se hagytam abba-Ne kínozz...
-Én nem...-csókoltam meg szenvedélyesen.
-Kérlek-tolt el magától és már az ágyon ültem ő pedig előttem térdelt-Fél óra és visszajövök.
-Jó-sóhajtottam fel-De siess.
-Ígérem-mosolygott még egyszer adott egy gyors csókot és elment.
Az ágyon ültem mikor az egész testemet átjárta a rossz érzés...olyan nyomasztó volt és féltem..de nem tudom mitől.Körbenéztem a szobába és észrevettem azt a fekete köd szerűséget,az ajtó felé kezdtem hátrálni de nem nyílt az ajtó.
-Hailey...
Ugyanaz a rekedt hang volt ami a telefonba...megláttam az arcát a ködben...
-Nem.Nem.Hailey csak képzelődsz-csuktam le a szemem-Most kinyitom és semmi nem lesz itt.
Mikor kinyitottam felsikoltottam mert teljesen előttem volt és szembe néztem a régi mumusommal.
-Hailey...nyisd ki-dörömbölt anyu az ajtón.
-Anyu menj el innen.Siess kérlek-kiabáltam ki és próbáltam kikerülni de nem sikerült mert követett.
-Velem jössz...el se tudod képzelni milyen jó életed lesz mellettem.
-Hagyd békén a lányom...Hailey,kicsim beszélj hozzám....
-Anyu szeretlek...
(Sue szemszöge...)
-Én is szeretlek...semmi baj nem lesz.Érted?Minden rendben lesz...
Hol van már az a kulcs...igen,meg van...Sikerült kinyitnom az ajtót és a látványtól megijedtem.Hailey a levegőben lebegett eszméletlenül....az a valami pedig mellette volt...Jason arcát fedeztem fel benne.
-Engedd el...Nem ő kell neked,vigyél engem...Kérlek engedd el-indultam el feléjük.
-Nincs alku-nevetett fel és már köztem és Hailey között volt-Ne haragudj...te is gyönyörű vagy de ő még szebb és fiatal...Tudod,hogy ez a kedvenc párosításom.
-Könyörgöm...hagyd békén-sírtam el magam-Ő jelenti az életem értelmét...kérlek...
-Mindjárt én is sírni fogok de mennünk kell mert a kis szerelmes vámpír mindjárt itt lesz.
-Neeee-nyúltam felé de a kezem átment rajta majd Hailey is eltűnt-Hailey-sikítottam.
Térdre rogytam és zokogni kezdtem...
-Sue...Hol van?-hallottam meg Ericet.
-Elvitte...nem tudtam tenni semmit...Én nem tudtam megmenteni...Nem tudok nélküle élni..
-Megfogom találni-ölelt magához-Nem a te hibád.
-Ugye nem öli meg...mond,hogy nem-szorítottam a pólóját a mellkasán.
-Dehogy...ne is gondolj erre.Megkerestem egy régi ismerősöm aki boszorkány...el tudja pusztítani és meg tudja keresni..
-Siess kérlek-engedtem el és felnéztem a szemébe.
(Hailey szemszöge...)
Úgy ébredtem fel mintha semmit se aludtam volna...igazából nem is tudom,hogy aludtam el...
-Végre felébredtél...van itt valaki aki vigyázz rád..meg van pár őr is ha véletlenül a kis barátod megtalálna ne jusson a közeledben.
-Ne bántsd őt-ültem fel gyorsan...a fejemhez nyúltam...nem volt rajtam paróka.
-Nézd mit adhatok neked-nézett a szemembe...
Kellemes bizsergést éreztem a fejbőrömön...végül fekete tincseket láttam meg a vállamtól lefele...könnyes szemekkel nyúltam a hajamhoz...
-Ó istenem-bele túrtam a fekete tincsekbe...ugyanolyan volt mint a betegségem előtt.
-Látod...Tőlem bármit megkaphatsz és mindent meg is fogsz-kúszott teljesen elém-Ma telihold lesz...készülj fel...
-Igen mester-a férfi kiment a szobából.
-Mit akarsz tőlem?
-Ne félj kedvesem-olyan érzés volt mintha megsimogatta volna az arcom-Nem foglak bántani,azt akarom,hogy boldog legyél...Már 7 évesen is teljesen megbabonáztál de így...kár,hogy nincs testem.De senki nem fog hozzád nyúlni egy ujjal sem azt ígérem.
-Engedj vissza a családomhoz...
-Nem ezt ne kérd...Velem boldogabb leszel...csak várj holnap napkeltéig...Ma sötétedés után az életed megváltozik de hidd el jó irányba...
Nem mondtam semmit csak felhúztam a lábaim és szorosan átöleltem.
El se mozdult mellőlem és csak figyelte az arcom,nagyon zavart de mikor sötétedni kezdett visszajött az a férfi.
-Mester kezdhetjük?-kérdezte és a fekete ködre nézett.
-Persze..
A villany lekapcsolódott és helyette gyertyák lobbantak fel,a sötétítő kihúzódott...a Hold fénye az egész szobát bevilágította.Morgást hallottam ezért újra rájuk néztem...ez egy vámpír...az írisze ugyanolyan vörös lett mint Ericnek és hosszú szemfogait csattogtatta.
-Nem lesz semmi baj...nem hagyom,hogy bántson-a vámpír felé fordult-Csak óvatosan vagy megbánod.
Lassan mellém sétált és leült mellém.A csuklóját a szájához emelte és megharapta...csorgott belőle a vér...a számhoz emelte,megpróbáltam eltolni magamtól de nem sikerült...muszáj volt lenyelnem mert más különben megfulladok.
-Jó kislány...
Mikor elhúzta a kezét a maradék vért kiköptem de most egy poharat nyomtak a számhoz...újra azt a fémes ízt éreztem a számba...
-Neee-dőltem le az ágyra mert szörnyen elzsibbadt az egész testem és a lábaim meg a kezeim fájni kezdtek.
-Pár perc az egész és túl leszel rajta..
A fájdalom most a fogínyembe csapott bele...de ez volt a legrosszabb...a szemeim akaratlanul is lecsukódtak.
Fogalmam sincs meddig lehettem eszméletlen...de mikor felébredtem semmire nem emlékeztem...csak egy valami járt az eszembe...csökkentenem kell a torkom égését...a szomjúságomat.
-Adj inni-morogtam az előttem álló férfira....
-Csillapodj...mindjárt mentek csak még valami...add oda neki-olyan mintha a hang abból a fekete ködből.
A férfi felemelte a jobb kezem és a mutató ujjamra egy gyűrűt húzott fel.
-Menjünk-indult el az ajtó fele én pedig követtem...valami fás területen voltunk azt hiszem egy erdőben.
Sétáltunk pár métert majd a férfi beleszagolt a levegőbe én is követtem a példáját...édes illatot éreztem ami nagyon csábított.
-Menj...de figyelj arra,hogy észre ne vegyenek-rám mosolygott és elállt az utamból.
Nem tudom,hogy de helyből felugrottam egy fa ágára és onnan ugráltam tovább...nesztelenül...Egy nagyobb ágon guggoltam és figyeltem a 2 fiatalt...vártam a megfelelő pillanatra...a szemfogaim alig várták,hogy belemélyesszem őket a bőrükbe.A lány elment valamiért...most vagy soha.Egy pillanat alatt a fiú felett álltam,megfogtam a nyakát és a fa tetején álltunk,a kezeimet a szájára fontam és félre biccentettem a fejét.Észrevettem a kis hajszál ereket amikbe száguldozik a vér...egy percet se gondolkodtam egyből beleharaptam.Mikor minden csepp vért kiszívtam belőle felemeltem és eldobtam...
-Greg hol vagy?-a lány hangját hallottam meg.
Egyből előtte voltam,megtöröltem a számat.
-A barátod nagyon finom volt-mosolyogtam rá.
-Hol van?-ütött meg...nem is éreztem meg de elkaptam a csuklóját.
-Ezt nem kellett volna-a szemfogaimat kivillantottam és azonnal a nyakára tapadtam.
-Kitűnő vadász vagy.
A férfi hangját magam mögül hallottam.Felé fordultam és elé sétáltam.
-Ki vagyok én?-kérdeztem összezavarodva-Semmire nem emlékszem.
-Ez nem baj...Az első hét még ilyen lesz...de én mindenben segítek-a kezét az arcomra simította-Bízz bennem.Rendben?
-Köszönöm-mosolyogtam rá de hátrébb léptem...a szomjúság átjárta újra az egész testem-Még kell vér...
-Oké...ha jól hallottam van itt egy buli.Ott kedved szerint ihatsz-indult el...követtem én is.
