2.fejezet
(Eric szemszöge)
Csak miatta jövök vissza...10 évvel ezelőtt találkoztam vele először,gyönyörű 7 éves kislány volt.Egy másik vámpírtól mentettem meg aki az édesanyját szemelte ki de végül őt vitte el,Hailey Robinsont.Éreztem valamit,valami furát...2 hete itt vagyok de még csak most megyek először suliba.
-Délután bemegyek a kórházba-mondtam Samnek,a bátyámnak-mi az?
-Semmi-rázta meg a fejét,nem mond igazat.
Beültem a kocsimba és a suliba mentem.Az első óra töri,a tanár bemutatott és mikor körbe néztem megláttam őt...most is olyan gyönyörű de valami más..
(Hailey szemszöge)
-Héé mi a baj?-kérdeztem Emmát,olyan szótlan.
-Nekem ez nem fog menni Zac-el,nekem nem is tetszik és másba vagyok szerelmes-fordult felém.
-Kibe?-kérdeztem döbbenten.
-Beléd-suttogta és már csak azt vettem észre,hogy megcsókol.
Én is visszacsókoltam és szorosan öleltem a nyakát.Ez nem olyan csók..ez egy búcsú féleség.Szüksége van rám,itt és most ez volt a legjobb módja ennek a kifejezésére.Mikor elváltak az ajkaink mélyen a szemembe nézett.
-Hailey szerelmes vagyok beléd-sóhajtott és felállt-ne haragudj.
-Emma-kiabáltam már a zárt ajtónak.
Dühösen hátradőltem és keresztbe fontam a karjaim.Nem lehet szerelmes belém,találnia kell valakit akivel boldog lehet.1 évem van,és utána mindennek vége.Miért nem vettem észre eddig?Hát persze,hogy voltak jelek amikből rájöhettem volna...én idióta.Próbáltam hívni de nem vette fel.Hagytam üzeneteket,SMS-eket is írtam de semmi.Haragudtam magamra...
-Kicsim minden rendben?-jött be anyu.
-Nem..semmi sincs rendben-könnyek folytak végig az arcomon.
-Akarsz róla beszélni?-ült le mellém és megfogta a kezem,megráztam a fejem.
A hétvége nagy nehezen el telt de a vasárnap este szörnyű volt,visszatértek a rémálmaim az el rablómról és a hercegemről.7 éves koromba történt ez.Egy hosszú fogú,nagyon gyors,nagyon erős férfi vitt el,a suliból.És a hercegem aki megmentett,sose látom az arcát csak a gyönyörű hangját hallom,a szavakat amiket a fülembe suttogott,hogy nem lesz semmi baj.Érzem ahogy átölel,felvesz az ölébe és elvisz.Gyorsan megmostam az arcom,a fogamat.Felvettem egy farmert,pólót,tornacipőt,pulcsit,a parókámat és lementem a konyhába.Nagyon jól éreztem magam.
-Jó reggelt-mentem be a konyhába mosolyogva és leültem enni-farkaséhes vagyok.
-Palacsinta,szendvics vagy omlett?-kérdezte anyu boldogan.
-Kezdjük egy szendviccsel-gondolkoztam el,miután megettem-még egy kis palacsintát is kérek.
-Egy perc-mosolygott anyu és szedett ki párat egy tányérra,leöntöttem csoki szósszal és megettem.
-Én megyek suliba,majd jövök-pusziltam meg és elvettem a kocsi kulcsom.
A suliba érve eszembe jutott,hogy 2 emberrel is beszélnem kell az egyik Emma a másik pedig Eric.Az utóbbi épp most érkezett meg.
-Szia-köszöntem halkan.
-Szia Hailey-mosolygott rám mikor észrevett.
-Beszélhetnénk?-néztem a szemébe,bólintott és arrébb mentünk-figyelj szeretném ha titok maradna,nem akarom,hogy az egész suli erről beszéljen.
-Nem akartam senkinek se elmondani-simogatta meg a karom de elkapta a kezét-ne haragudj.
-Semmi baj-mondta mosolyogva-és köszönöm.
-Bennem bízhatsz-ő is ugyanezt mondta,döbbenten néztem fel rá-mi az?
-Semmi-ráztam meg a fejem-csak egy ismerősöm jutott eszembe,ő is ezt mondta.
-Ki?-kíváncsiskodott
-A...hősöm-nevettem fel kicsit-kiskoromba elraboltak,ő mentett meg.
-Még emlékszel rá?-kérdezte döbbenten.
-Az ilyet nem könnyű elfelejteni,hálás vagyok neki de sajnos csak a hangjára emlékszem...és a tied nagyon is hasonlít rá-állapítottam meg,ez igaz is volt,ha meghallom Ericet megnyugtat,megláttam Emmát-ne haragudj de mennem kell majd beszélünk még.
Emma felé siettem de elment.Sóhajtva néztem utána.Meg kellett kapaszkodnom mert megszédültem,lázas vagyok..ez most lehet rossz is vagy jó,én inkább a rossz mellett szavazok.Már szinte mindenki bement ezért nyugodtan csúsztam le a fal mellett,a telefonomat kerestem,hogy felhívjam anyut de nem találtam.
-A francba-vágtam a földhöz és próbáltam lenyugodni,most nem vezethetek...
-Hailey-hallottam meg Eric aggódó hangját,letérdelt mellém és a kezét a homlokomra tette-beviszlek a kórházba.
Felvett az ölébe és azt suttogta nem lesz semmi baj.
-A hercegem-dőltem a mellkasának és hagytam,hogy beültessen a kocsiba,nem bírtam nyitva tartani a szemem,sötétség...
Hallottam,hogy beszélnek hozzám de nem értettem.Utána semmi...majd nagy nehezn sikerült kinyitnom a szemem.
-Drágám-simogatta meg anyu az arcom-jobban vagy?
-Igen-mondtam rekedt hangon.
-Felébredt Csipkerózsika-jött be mosolyogva Dr.Donovan-megjöttek a leletek.
Összehúzott szemöldökkel nézte,majd a fejét kezdte rázni.Anyu a szája elé kapta a kezét és könnybe lábadt a szeme.
-Nagyon sokat javult az állapotod-nézett fel mosolyogva.
-Komolyan?-kérdezte döbbenten anyu mire Dr.Donovan bólintott,én meg se tudtam szólalni de végül elmosolyodtam.
-Eric üzeni,hogy még visszajön-fordult vissza az ajtóból.
-Nagyon aggódott érted-simogatta a kezem anyu,rámosolyogtam-csak nem tetszik?
-Anyu-mondtam nevetve-ne itt.
-Szeretem ha nevetsz-mondta miközben az arcomat kezdte simogatni-haza megyek pár ruháért és valami rendes pizsamáért mert tudom mennyire utálod ezt.
-Gondolatolvasó vagy-pusziltam meg.
Miután anyu elment pár perc múlva nyílt az ajtó.
-Szia-nézett be Eric-nem zavarok?
-Gyere nyugodtan-mondtam boldogan.
-Hoztam neked valamit-a kezembe adott egy doboz csokit.
-A kedvencem-mondtam csillogó szemekkel és kinyitottam.
-Anyukád segített-ült le mellém a székre-hogy érzed magad?
-Jól,nagyon jól-mondtam miközben kibontottam egyet.
-Örülök neki-mosolygott.
-Mi volt a suliban?-kíváncsiskodtam.
-Ne is kérdezd-rázta meg a fejét-Mrs.Anderson rövid szoknyát vett fel-mondta undorodva mire elnevettem magam.
-Az semmi,tavaly nem volt rajta bugyi,felült az asztalra és nem rakta keresztbe a lábát...azt hittem elhányom magam...-remegtem meg mikor visszagondoltam rá-ááá most hetekig rémálmaim lesznek.
-Részvétem-most ő nevetett.
(Eric szemszöge)
Csak miatta jövök vissza...10 évvel ezelőtt találkoztam vele először,gyönyörű 7 éves kislány volt.Egy másik vámpírtól mentettem meg aki az édesanyját szemelte ki de végül őt vitte el,Hailey Robinsont.Éreztem valamit,valami furát...2 hete itt vagyok de még csak most megyek először suliba.
-Délután bemegyek a kórházba-mondtam Samnek,a bátyámnak-mi az?
-Semmi-rázta meg a fejét,nem mond igazat.
Beültem a kocsimba és a suliba mentem.Az első óra töri,a tanár bemutatott és mikor körbe néztem megláttam őt...most is olyan gyönyörű de valami más..
(Hailey szemszöge)
-Héé mi a baj?-kérdeztem Emmát,olyan szótlan.
-Nekem ez nem fog menni Zac-el,nekem nem is tetszik és másba vagyok szerelmes-fordult felém.
-Kibe?-kérdeztem döbbenten.
-Beléd-suttogta és már csak azt vettem észre,hogy megcsókol.
Én is visszacsókoltam és szorosan öleltem a nyakát.Ez nem olyan csók..ez egy búcsú féleség.Szüksége van rám,itt és most ez volt a legjobb módja ennek a kifejezésére.Mikor elváltak az ajkaink mélyen a szemembe nézett.
-Hailey szerelmes vagyok beléd-sóhajtott és felállt-ne haragudj.
-Emma-kiabáltam már a zárt ajtónak.
Dühösen hátradőltem és keresztbe fontam a karjaim.Nem lehet szerelmes belém,találnia kell valakit akivel boldog lehet.1 évem van,és utána mindennek vége.Miért nem vettem észre eddig?Hát persze,hogy voltak jelek amikből rájöhettem volna...én idióta.Próbáltam hívni de nem vette fel.Hagytam üzeneteket,SMS-eket is írtam de semmi.Haragudtam magamra...
-Kicsim minden rendben?-jött be anyu.
-Nem..semmi sincs rendben-könnyek folytak végig az arcomon.
-Akarsz róla beszélni?-ült le mellém és megfogta a kezem,megráztam a fejem.
A hétvége nagy nehezen el telt de a vasárnap este szörnyű volt,visszatértek a rémálmaim az el rablómról és a hercegemről.7 éves koromba történt ez.Egy hosszú fogú,nagyon gyors,nagyon erős férfi vitt el,a suliból.És a hercegem aki megmentett,sose látom az arcát csak a gyönyörű hangját hallom,a szavakat amiket a fülembe suttogott,hogy nem lesz semmi baj.Érzem ahogy átölel,felvesz az ölébe és elvisz.Gyorsan megmostam az arcom,a fogamat.Felvettem egy farmert,pólót,tornacipőt,pulcsit,a parókámat és lementem a konyhába.Nagyon jól éreztem magam.
-Jó reggelt-mentem be a konyhába mosolyogva és leültem enni-farkaséhes vagyok.
-Palacsinta,szendvics vagy omlett?-kérdezte anyu boldogan.
-Kezdjük egy szendviccsel-gondolkoztam el,miután megettem-még egy kis palacsintát is kérek.
-Egy perc-mosolygott anyu és szedett ki párat egy tányérra,leöntöttem csoki szósszal és megettem.
-Én megyek suliba,majd jövök-pusziltam meg és elvettem a kocsi kulcsom.
A suliba érve eszembe jutott,hogy 2 emberrel is beszélnem kell az egyik Emma a másik pedig Eric.Az utóbbi épp most érkezett meg.
-Szia-köszöntem halkan.
-Szia Hailey-mosolygott rám mikor észrevett.
-Beszélhetnénk?-néztem a szemébe,bólintott és arrébb mentünk-figyelj szeretném ha titok maradna,nem akarom,hogy az egész suli erről beszéljen.
-Nem akartam senkinek se elmondani-simogatta meg a karom de elkapta a kezét-ne haragudj.
-Semmi baj-mondta mosolyogva-és köszönöm.
-Bennem bízhatsz-ő is ugyanezt mondta,döbbenten néztem fel rá-mi az?
-Semmi-ráztam meg a fejem-csak egy ismerősöm jutott eszembe,ő is ezt mondta.
-Ki?-kíváncsiskodott
-A...hősöm-nevettem fel kicsit-kiskoromba elraboltak,ő mentett meg.
-Még emlékszel rá?-kérdezte döbbenten.
-Az ilyet nem könnyű elfelejteni,hálás vagyok neki de sajnos csak a hangjára emlékszem...és a tied nagyon is hasonlít rá-állapítottam meg,ez igaz is volt,ha meghallom Ericet megnyugtat,megláttam Emmát-ne haragudj de mennem kell majd beszélünk még.
Emma felé siettem de elment.Sóhajtva néztem utána.Meg kellett kapaszkodnom mert megszédültem,lázas vagyok..ez most lehet rossz is vagy jó,én inkább a rossz mellett szavazok.Már szinte mindenki bement ezért nyugodtan csúsztam le a fal mellett,a telefonomat kerestem,hogy felhívjam anyut de nem találtam.
-A francba-vágtam a földhöz és próbáltam lenyugodni,most nem vezethetek...
-Hailey-hallottam meg Eric aggódó hangját,letérdelt mellém és a kezét a homlokomra tette-beviszlek a kórházba.
Felvett az ölébe és azt suttogta nem lesz semmi baj.
-A hercegem-dőltem a mellkasának és hagytam,hogy beültessen a kocsiba,nem bírtam nyitva tartani a szemem,sötétség...
Hallottam,hogy beszélnek hozzám de nem értettem.Utána semmi...majd nagy nehezn sikerült kinyitnom a szemem.
-Drágám-simogatta meg anyu az arcom-jobban vagy?
-Igen-mondtam rekedt hangon.
-Felébredt Csipkerózsika-jött be mosolyogva Dr.Donovan-megjöttek a leletek.
Összehúzott szemöldökkel nézte,majd a fejét kezdte rázni.Anyu a szája elé kapta a kezét és könnybe lábadt a szeme.
-Nagyon sokat javult az állapotod-nézett fel mosolyogva.
-Komolyan?-kérdezte döbbenten anyu mire Dr.Donovan bólintott,én meg se tudtam szólalni de végül elmosolyodtam.
-Eric üzeni,hogy még visszajön-fordult vissza az ajtóból.
-Nagyon aggódott érted-simogatta a kezem anyu,rámosolyogtam-csak nem tetszik?
-Anyu-mondtam nevetve-ne itt.
-Szeretem ha nevetsz-mondta miközben az arcomat kezdte simogatni-haza megyek pár ruháért és valami rendes pizsamáért mert tudom mennyire utálod ezt.
-Gondolatolvasó vagy-pusziltam meg.
Miután anyu elment pár perc múlva nyílt az ajtó.
-Szia-nézett be Eric-nem zavarok?
-Gyere nyugodtan-mondtam boldogan.
-Hoztam neked valamit-a kezembe adott egy doboz csokit.
-A kedvencem-mondtam csillogó szemekkel és kinyitottam.
-Anyukád segített-ült le mellém a székre-hogy érzed magad?
-Jól,nagyon jól-mondtam miközben kibontottam egyet.
-Örülök neki-mosolygott.
-Mi volt a suliban?-kíváncsiskodtam.
-Ne is kérdezd-rázta meg a fejét-Mrs.Anderson rövid szoknyát vett fel-mondta undorodva mire elnevettem magam.
-Az semmi,tavaly nem volt rajta bugyi,felült az asztalra és nem rakta keresztbe a lábát...azt hittem elhányom magam...-remegtem meg mikor visszagondoltam rá-ááá most hetekig rémálmaim lesznek.
-Részvétem-most ő nevetett.
4 Comments to "2.fejezet"