Eternal love

8.fejezet

Egyre erősebben hallottam a zenét majd egy tisztásra értünk ki.Csak fiatalok voltak akik közül szinte mindenki részeg volt...

-Jó szórakozást-súgta a fülembe és elvegyült a tömegbe.

Elindultam a szélső részekhez ahol csak páran voltak.Valaki megragadta a karom.Megfordultam és egy barna hajú lányt láttam magam előtt.

-Hailey..a szemed-mondta döbbenten és közelebb hajolt.

-Jobb ha elengedsz-rántottam ki a kezemet az övéből és 1 fiút elcsaltam a fák közé.

Éppen guggoltam felé mikor ugyanannak a lánynak a hangját hallottam meg,véres fogakkal morogtam rá.

-Ó istenem-kezdett el hátrálni és elrohant.

Miután befejeztem és megtöröltem az ajkaim visszamentem...emlékszem még az illatára..a levegőbe szagoltam és követtem.A házak tetején ugrálva mentem vele...tudta,hogy követi valaki és félt...

(Eric szemszöge...)

Gracy teljesen kimerült ezért visszamentem Suehoz.Érzem,hogy nem ölte meg...Mikor beléptem a házba egyből jött elém..teljesen meg volt gyötörve.

-Semmi?-sírta el magát.

-Megfogom találni-öleltem szorosan magamhoz-Nem adom fel.

Ideges kopogást hallottam meg.Kinyitottam és Emma volt ott...gyorsan bejött...

-Én láttam Haileyt...-mondta remegő hangon-Azt hiszem követett...véres volt a szája...és a szeme vörös volt...érzem,hogy egész végig jött velem..nem tudtam máshova menni.

-Maradj itt.Rendben?-mentem ki és bezártam az ajtót.

Körbe néztem és észrevettem a szemben lévő ház tetején guggolt.

-Hailey-suttogtam és egyből előtte álltam.

Rám morgott és lassan hátrálni kezdett...vámpír lett..

-Én vagyok az, Eric-nyújtottam felé a kezem-Tudom,hogy most össze vagy zavarodva de bennem bízhatsz..

-Hazudik neked-Thomas...egy régi "kedves" ismerős-Át akar verni és megakarja ölni őt...

-Nem..azt nem engedhetem-dühösen rám nézett.

-Hailey...senkit nem akarok megölni csak azt,hogy biztonságba legyél-mentem közelebb hozzá lassan-Szeretsz engem és én is szeretlek téged.

-Nem hagyom,hogy bántsd-villantotta ki a fogait és ő is elindult felém.

-Öld meg-parancsolt rá Thomas.

Egy pillanat alatt a háta mögött voltam és kitörtem a nyakát,ezzel még jobban feldühítettem Haileyt de csak így tudom elkapni..

-Hailey nyugodj meg-emeltem fel a kezem,köröztünk egymással szemben.

Felém közeledett de időben lefogtam, felvettem a vállamra és a lábait erősen szorítottam.Erősen ütött de nem érdekelt,visszavittem a házba...

-Istenem kicsim-közelebb akart jönni Sue..

-Maradj ott,nyisd ki a pince ajtót és menjetek fel az emeltre,addig ne gyertek le míg nem szólok-szóltam rá erélyesen.

-Mi?Miért?Mi van vele-kérdezte aggódva.

-Mindent elmagyarázok de most csináld azt amit kértem-mondtam gyorsan.

-Engedj el-hallottam meg Hailey morogását.

Sue megcsinálta amit kértem és a lépcsőn álltak Emmával.

-Téged még elkaplak..nem tudom mit csináltál de megfoglak ölni...-biztos,hogy Emmának címezte mert hallottam,hogy elsírja magát...

Bezártam az ajtót és levittem.Levettem a vállamról és a falhoz nyomtam.

-Figyelj rám Hailey...bíznod kell bennem.

-Hozz vért...vér kell-próbálta leszedni magáról a kezem-Hozd le azt a lányt és akkor bízni fogok benned.Hozd le nekem őt.

-Nem ölhetsz embereket-hajoltam közelebb hozzá és mélyen a szemébe néztem-Nem ölhetsz embreket.

-Eddig se okozott problémát-mosolyodott el-Sőt még élveztem is.

-Hailey kérlek,kérlek hallgass rám.Tudom,hogy nehéz neked de tudok segíteni érted?

-Hozz egy embert és azzal segítesz.

Körbenéztem és megláttam egy elég hosszú láncot...ezzel megtudom kötözni.

-Nem akarok fájdalmat okozni...de muszáj itt maradnod-hátra fogtam a kezét,próbáltam óvatos lenni és a lánchoz vittem.

Jól körbe csavartam a kezén és a lábain is,leültettem és elengedtem.Nem sikerült neki széttépni ezért felmentem.

-Lejöhettek-kiabáltam fel de azért a pince ajtóból figyeltem rá.

-Mi történt vele?jött oda gyorsan Sue-Ó istenem..kicsim-leakart menni hozzá de megfogtam a karját.

-Ne menj le-visszahúztam és Emmára néztem-Tudod hol kezelik Haileyt?-bólintott-Rendben...keresd meg Dr.Donovant és mond el neki a címet és azt,hogy ne autóval jöjjön.Siess.

Gyorsan el is ment,lenéztem...Hailey a sarokba húzódott és zihált a dühtől.

-Eric...mit csinált vele?

-Átváltoztatta...Most nem rég...csak teliholdkor lehet...az első hét...szörnyű,nem emlékszik semmire..nem tudja kik a családja azt se,hogy ki ő maga..csak a vérre gondol.

--Lemehetek hozzá?-nézett rám könyörgően.

-Oké..de csak pár percre-figyelmeztettem és elindultam le.

Leguggoltam Hailey mellé és a biztonság kedvéért lefogtam a kezét.

-Hailey...kicsim-térdelt le elé Sue.

-Anyu...istenem..ölelj meg kérlek-sírta el magát Hailey.

Már majdnem közel hajolt hozzá Sue de megfogtam a vállát.

-Innom kell-morgott és kapálózni kezdett,de a lánc miatt nem sikerült kiszabadulnia-Te meg ne érj hozzám,engedj el-kiabált rám.

-Menj fel-néztem Suera-Ha megjön Sam küld le...

Nagy nehezen felment én pedig szembe ültem Haileyvel...mélyen a szemembe nézett és láttam rajta,hogy nem akar bántani...de Emmát annál inkább sőt még lehet Suet is...

-Ennyire fontos vagyok neked?-szólalt meg pár perc múlva.

-El se tudod képzelni mennyire-válaszoltam és felálltam.

-Én szeretlek téged?

-Igen...ezt mondtad és éreztetted velem.

-Miért nem emlékszem rád...vagyis nem csak rád hanem senkire sem-a hangján hallatszott,hogy össze van zavarodva.

-Ez az átváltozással jár-térdeltem le elé-De pár nap múlva újra emlékezni fogsz mindenre.

Kinyílt az ajtó és megláttam a bátyám.

-Sam-mentem elé-El kell vinnünk hozzánk mert itt nem biztonságos.

-Igen,persze...ki változtatta át?

-Nem tudom...de valószínűleg Jason kért meg valakit...szóval Gracyre is szükségünk lesz...mert megfogja találni csak idő kérdése.

-Te vidd el...én pedig hozom Gracyt.

Bólintottam és visszamentem Haileyhez.

-Gyere-segítettem neki felállni-Leveszem a láncokat de kérlek ne csinálj semmi hülyeséget.

Egyből szorosan fogtam hátra a kezeit.Elindultunk fel és mikor meglátta Emmát az egész teste megfeszült..

-Nyugi-suttogtam a fülébe-Most szépen kimegyünk.

-Sam kinyitotta az ajtót és elment Gracyhez,Már majdnem kint voltunk mikor Hailey megragadta a csuklómat és messze eldobott.

(Hailey szemszöge...)

Gyorsan becsaptam az ajtót és már a lány előtt álltam,a kezeimet szorosan a nyaka köré fontam és a falhoz nyomtam.

-Hailey drágám...engedd el-ez a hang megnyugtatott.

Kivillantottam rá a fogaim majd a kezemet a feje mellé csúsztattam.Közel hajoltam hozzá.

-Nem akarlak többet a közelembe látni mert nem úszod meg ennyivel-a fülébe suttogtam és dühösen a falba csaptam mellette.

A kezem belefúródott a falba,a lány teste megremegett és sírni kezdett.A nyakán az erek nagyon csábítottak,elkezdtem közel hajolni hozzá.De két kéz fonódott körém és rántott el onnan.

-Menjünk-szólt rám erélyesebben...Eric..igen ez a neve-Nem akarom,hogy mégegyszer ilyennel próbálkozz.

Fura...de rosszul éreztem magamat miatta...

-Sajnálom-suttogtam lehajtott fejjel,és mentem vele,beültünk a kocsiba.

Az anyós ülésre ültett...nem akartam elmenni ezért nem is próbálkoztam.Ő is beült mellém és elindult...Az arcát néztem és a kezem elindult az ő keze felé amivel ideges dobolt.Érezni akartam őt ezért szorosan összekulcsoltam az enyémmel és a combomra húztam.A másik kezemmel cirógatni kezdtem.

-Foghatom a kezed?-néztem fel rá.

-Persze-rám mosolygott majd az utat kezdte nézni újra.

-Bízom benned...és érezni akarlak...érezni akarom,hogy itt vagy-suttogtam miközben a kezeinket néztem.

-Itt vagyok és itt is maradok...

Hirtelen elengedtem a kezét és oldalra pillantottam...az orromat megcsapta a vér édes illata.

-Állj meg-morogtam Ericre-Állj meg vagy így szállok ki.

Beletaposott a fékbe én pedig már az erdőben jártam,követtem az illatot.Egy farkas marcangolt egy embert...aki már hallott volt mert nem volt szívverése.

A farkas mikor meglátott egyből elrohant,a férfi mellé guggoltam és az ajkaim a nyakára tapadtak.Mohón szívtam magamba a vérét...felnéztem és megláttam Ericet...elengedtem a férfit és hátrálni kezdtem.

-Ne haragudj-suttogtam és elfutottam.

-Hailey-elkapott hátulról és szorosan magához húzott-Maradj itt velem...kérlek.

-Én...én nem tudtam magamat irányítani-sírtam el magam és térdre rogytam...

Eric mögém térdelt és nem engedett el...azért,hogy velem legyen nem azért mert félt,hogy elszököm.

-Ne sírj-suttogta a fülembe és a karomat simogatta-Hailey...

-Ne hívj így.Ne!Ne!-kiabáltam és ellöktem magamtól...

Nem tudom mi történt de újra a düh uralkodott felettem...Ericet nem akartam bántani.

-Kérlek...-felém nyújtotta a kezét.

-Vér kell...-morogtam mert a torkom kapart-Most vért fogok szerezni és ebben nem akadályozhatsz meg.

-Elviszlek hozzám és ott kapsz-közeledett felém lassan.

-Most kell-balra kaptam a fejem mert hangokat hallottam,elmosolyodtam és elfutottam.

Most nem vártam a megfelelő időpontra...hanem elkaptam a legközelebbit és már is a vérét szívtam.Hamar végeztem vele...de mikor körbenéztem senki nem volt itt csak Eric.

-Hol van a többi?

Már majdnem neki mentem mikor elkapott és a vállára vett...nem kapálóztam mert semmi értelme se lett volna...Pár perc múlva már egy háznál voltunk,bevitt és le a pincébe.Igazából olyan volt mint egy szoba...Lerakott az ágyra....a kezemhez nyúlt és levette a gyűrűt.

-Jobb ha nem próbálkozol a meneküléssel mert nélküle elégsz a Napon.

A hangja szigorú,bánatos volt...semmilyen...pozitív érzelem nem volt benne.Utáltam ezt...könnybe lábadt a szemem és lefeküdtem az ágyra.Az oldalamra feküdtem és összekuporodtam.

-Hailey-a kezeit megéreztem a hátamon de elhúzódtam...