Eternal love

6.fejezet

(Eric szemszöge...)

-Gyere ide-nyújtottam felé a kezem,megfogta én pedig az ölembe húztam.

-Hailey-simítottam a kezem az arcára és magam felé fordítottam-Szeretém ha bíznál bennem...

-Jó...csak akkor is olyan fura..-rázta meg a fejét kicsit és végre rám nézett.

-Tudod mikor Sue megkeresett csak miatta kerestelek meg...de mikor a karjaimba voltál,elvittelek a barlangba és felnéztél rám...az egész testemet átjárta egy furcsa az érzés.Még mindig emlékszem ahogy félénken rám mosolyogtál.Miután haza vittelek,pár napig a közeledben maradtam,esténként miután elaludtál visszamentem a szobádba és az ágyad mellé térdeltem,teljesen elmerültem az arcod figyelésében,mindig csak az zökkentett ki,hogy kezdesz ébredezni.Igazából azt hittem megőrültem...mert kicsit fura volt akkor,hogy beleszerettem egy 7 éves kislányba...ez most sem változott meg,mikor első nap a suliban megláttalak azt hittem a szívem kiugrik a helyéről...de féltem is.Nem akartalak más fiúval látni...igazából fogalmam se volt miért jöttem vissza csak egy dologban voltam biztos,hogy látni akarlak...-mikor befejeztem felnéztem Haileyre aki könnyes szemekkel nézte az arcom...

-Eric-ölelte át a nyakam szorosan és a fejét a nyakamhoz hajtotta-Szeretlek...

Az egyik kezét levettem a nyakamról és az ajkaimhoz emeltem,lágy csókot leheltem rá.Mosolyogva nézett a szemembe...Egy pillanat múlva már feküdtünk,megtámaszkodtam a feje mellett a másik kezemmel pedig az oldalát simogattam,kicsit felnevetett.

-Szeretem hallani mikor nevetsz-hajoltam közel az arcához és az ajkaimat végig húztam rajta.

-Ne kínozz,csókolj meg-húzott közelebb magához.

-Nagyon szeretnéd?-a kezem lejjebb siklott a combjára.

Szorosabban ölelt és magához húzott így ajkaival elérte az enyémeket,lágy puszikat adott és visszadőlt mosolyogva a párnára.

-Hmm..ennyivel beérem egyenlőre.

-De én nem-próbáltam közelebb hajolni de kicsit eltolt magától.

-De de-mosolygott még mindig-Le szeretnék menni.

-És ha nem engedlek?..

-Akkor egy teljes napig nem csókolhatsz meg...-komolyan mondta...

-Nagyon gonosz vagy-motyogtam és egy gyengéd csókot adtam neki majd mellé fordultam.

-Lemegyek enni..jössz?-felállt és felém nyújtotta a kezét.

Szorosan összekulcsoltam a kezeinket és lementünk...Szipogást hallottam,észrevettem,hogy Hailey is...gyorsan benyitott az egyik szobába.Az ajtóban álltam meg,Sue az ágyon ült és sírt,mikor meglátta Haileyt gyorsan letörölte a könnyeit.

(Hailey szemszöge...)

-Anyu mi a baj?-térdeltem le elé.

-Semmi..semmi-nem bírta tovább és elsírta magát,a nyakamba borul-Nem volt este a munkahelyén,már délután elment...

-Biztos van rá magyarázata-próbáltam nyugtatni miközben a hátát simogattam-Ne sírj kérlek..próbálj meg aludni egy kicsit.

Lefeküdt és álomba sírta magát,halkan kiosontam...

-Hogy lehet ilyen idióta?-morogtam és megkerestem a telefonom.

Cseng...cseng és nem veszi fel...már a lábammal doboltam és úgy vártam.

-Na végre,hogy felveszed-szóltam bele gúnyosan-Tudod anyu mennyire szenved mert te valahol valami nővel vagy...

-Ki az drágám?

Mikor meghallottam a szavam is elállt.Azt hittem rosszul hallok de az nem lehet... 1000 közül is felismerném.

-Ó istenem...-a telefon kiesett a kezemből...

-Hailey,mi a baj?-jött elém Eric.

Felvettem a telefont és beleszóltam...

-Soha többet nem akarlak látni és anyut is kerüld el messzire...az apám vagy...amit szégyellek de nem mondom el neki,hogy a volt legjobb barátnőmmel csalod...remélem érthetően fogalmaztam..

-Kicsim hallgass meg kérlek-apu hangja szomorú volt.

-Köszönöm de részleteket nem kérek-raktam le...a szemem könnybe lábadt.

-Gyere-ölelt szorosan magához Eric,átöleltem a derekát és sírni kezdtem.

-Én ezt nem hiszem el-sírtam a mellkasán.

Leültünk a kanapéra és csak ölelt...semmi másra nem volt szükségem csak,hogy velem legyen.

-Jobban vagy?-törölte le az arcomról a könnyeket,bólintottam és felálltam.

-Ideje suliba mennünk...csak kicsit megmosom az arcom.

Miután végeztem ő vitt a kocsijával,a suliba érve érzetem,hogy Emma várni fog...kisírt szemekkel és fel-alá járkálva várt a lépcsőnél.Erősen fogtam Eric kezét,és elindultunk,aggódva nézett rám de tudtam,hogy most mindent a szemébe fogok mondani.

-Hailey-indult el felém és megfogta a karom,közelebb léptem Erichez így sikerült kibújnom a fogása alól.

-Hozzám ne érj...undorodom tőled..Remélem boldog vagy,hogy tönkre tetted a családom-néztem dühösen a szemébe-Nem is értem,hogy lehettél a legjobb barátnőm.

-Kérlek beszéljük meg...

-Nem..nem akarok veled semmiről se beszélni-közel mentem hozzá és mélyen a szemébe néztem-Egy szemét álszent ribanc vagy és teljes szívemből utállak...légy boldog az apámmal.

-Hailey-sírta el magát-Könyörgöm beszéljük meg.

-Jobb ha elfelejtessz-fogtam meg újra Eric kezét,egy lenéző pillantás után elindultunk.

Hallottam Emma zokogását de csak dühöt éreztem iránta...és ezt Eric kezén töltöttem ki..

-Aúú-szisszent fel,lenéztem a kezeinkre és észrevettem,hogy a körmeimet belemélyesztettem a bőrébe.

-Ne haragudj-vettem el gyorsan a kezem-Nagyon sajnálom...

-Semmi baj-ölelt magához-Már nem is látszik...

A telefonom csörögni kezdett,felvettem és valami fura hangot hallottam...

-Gyönyörű nő lett belőled-a hang rekedt volt és nagyon félelmetes.

-Ki az?-kérdeztem és a hangom megremegett.

-Nem emlékszel rám?-felnevetett vagy valami ehhez hasonló dolgot csinált-Pár napot együtt töltöttünk 10 éve...

Eric azonnal kivette a kezemből és dühösen beleszólt.

-Hagyd békén,egyszer megöltelek nem lesz nehéz még egyszer.

Lerakta és magához ölelt,a hátamat simogatta...én teljesen ledermedtem.

-Ma elmegyek valakihez aki tud segíteni...semmi baj nem lesz-kicsit eltolt magától és a szemembe nézett-Bármi áron megvédelek.

-Nem-ráztam meg a fejem-Nem akarom,hogy bajod essen.

-Nem fog-mosolygott és megpuszilta a homlokom.

Most,hogy körbe néztem...a lányok féltékenyen néztek minket...néhányan dühösen pillantottak rám.

-Ó istenem-nevettem fel-Én már halott vagyok...szemmel széttépnek.

-Akkor kínozzuk még őket-simította az arcomra a kezét és gyengéden megcsókolt.

-Oké mostmár biztos,hogy el is temettek-néztem mosolyogva a szemébe-Szeretlek.

-Én is szeretlek.